Proverbs 6

Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,1Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást! ^a 2És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. ^b 3Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd. ^c 4Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod. ^d 5Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő; ^e 6Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól. ^f 7Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. ^g 8Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér. ^h 9Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled. ⁱ 10Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged. ^j 11Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd. ^k 12Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka. ^l 13Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja. ^m 14Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet. ⁿ 15A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak. ^o 16

Atyai emlékeztetés a bölcseség tanításának követésére

17Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. 18Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok. ^p 19Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. 20Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj; ^q 21Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. ^r 22Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. 23A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet. ^s 24Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt. ^t 25Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked. ^u 26Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. ^v 27Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin. 28Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. ^w 29Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed. 30A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. ^x 31Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább. ^y 32Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak. ^z 33Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák. ^aa 34Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. ^ab 35Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg. ^ac